Egy kiemelkedő kazah zongorista, aki a világ színpadán képviseli Kazahsztán kultúráját és művészetét, az Egyesült Arab Emírségek fővárosába érkezett, hogy ne adjon itt szólókoncertet. Nagyon sajnálatos, de nyilvánvalóan a klasszikus zongorazenészek és Zhania kreativitásának rajongóinak egy kicsit meg kell várniuk. Abu Dhabiban Zhania részt vett a kazah nemzeti konyha hete megnyitóján, és tehetséges hallgatóit is bevitte az "Határok nélküli oktatás" nemzetközi fórumra. Sikerült találkoznunk és beszélgetnünk a művészekkel a zenéről, a tehetséges fiatalokról, az ő tanítási tevékenységeiről és a nemzetközi projektekről ...
Zhania, miután megnyerte a franciaországi Margaret Long és Jacques Thibault versenyeket (Grand Prix, 1983) és a Nemzetközi Kamaraegyüttes Versenyt (Grand Prix, 1985), aktív koncerttevékenységet kezdett. Tapsoltak Amerika, Anglia, Franciaország, Németország legjobb teremében. Mivel jöttél az Emírségekbe?
Az Egyesült Arab Emírségekben nem művészként kerültem rá, hanem hallgatóim küldöttségének vezetőjeként, akik részt vesznek az Határok nélküli Oktatás fórumon. Természetesen a fórum formátuma kissé eltér attól, amit elképzeltem, és hallgatóim egy kulturális program részét képezik, ez számunkra még mindig nagyon érdekes. És mivel a fórum szervezői mindent nagyon jól csinálnak, és egyáltalán nem aggódok a srácok miatt, mivel már vannak tapasztalataik az ilyen előadásokról, több időm van pihenni, mint dolgozni. Ezért örülök annak, hogy megengedhetem magamnak, hogy pihenjenek egy tengerparti üdülőhelyen anélkül, hogy rohannék vásárolni. Annyira időt szenteltem magamnak. Természetesen a srácok és én nagy örömmel fogadtuk el nagykövetségünk meghívását, hogy beszéljen Kazahsztán nemzeti konyhájának estén.
Furcsa, hogy nem vett részt a fórummal párhuzamosan megrendezett Abu Dhabi Művészeti Fesztiválon ...
Jelentkeztünk a részvételre, azt hiszem, jövőre vagy később határozottan eljutunk az Abu Dhabi Fesztiválra. Valójában a Kurmangazy Kazah Nemzeti Konzervatórium hallgatói csoportjai, amelyek 1997 óta rektorként dolgozom, sokat játszottak az utóbbi időben. A Carnegie Hallban, a Kennedy Központban és a Berlini Filharmonikusokban volunk. Vagyis 100-150 embert utazok egyszerre különböző országok túráin. Valószínűleg nem vagyok a legambiciózusabb ember, de ha kiderül, akkor miért ne?
Hű, nem ambiciózus! Nem az ön irányítása alatt áll, hogy a konzervatórium az ország vezető zenei egyetemévé és a köztársaság kulturális és oktatási központjává vált, és 2001-ben nemzeti státuszt kapott?
Nos, igen, az enyém alatt. Az elmúlt hat évben hallgatóink a világ legjobb csarnokaiban léptek fel. És gyakran magam játszom velük.
Tehát végül is összegyűjtötte és összegyűjtötte a közönséget koncertjein ezekben a csarnokban?
Igen. Szólókoncereim és előadásaim híres zenekarokkal szólítják meg a világzene klasszikusok és a kazahsztán zeneszerzők alkotásainak népszerűsítését. Rendszeresen koncertek Kazahsztánban, Franciaország, Anglia, Németország, Japán, Oroszország, Lengyelország, Olaszország, az Egyesült Államok, Izrael, Görögország, Magyarország legnagyobb koncerttermeiben. A játékomat a „Salle Pleyel”, a „Salle Gaveau” (Franciaország), a Csajkovszkij Moszkva Konzervatórium és a Szentpétervár Filharmonikusok nagycsarnokaiban, a Moszkvai Zeneházban, a „Barbican Hallban”, a „Wigmore Hallban” (Anglia), a „Vigoda Hallban” hallottam. (Magyarország), „Concert Hause” (Németország), „The Kennedy Center Concert hall”, „Carnegie Hall” (USA). Sokat együttműködnek olyan híres zenészekkel és együttesekkel, mint Mihail Pletnev, Alexander Sladkovsky, Alexander Vedernikov, Denis Shapovalov, Marat Bisengaliev, Alexander Trostyansky, Christoph Mangu, JeanGiyen Keira, Danel Quartet, Orosz Nemzeti Zenekar, Francia Rádió Szimfonikus Zenekar, Angol kamarazenekar és még sokan mások. Évente.
Kérem, mondja el, hogy a konzervatórium rektoraként, egy turnéban lévõ emberként és aktív társadalmi aktivistaként mit tehetsz a kazahsztáni mûvészek és zenészek külföldi népszerû reklámozása érdekében?
Tudod, hála Istennek, államunk most már komolyan támogatja a kreatív fiatalokat. Valószínűleg a válság kissé korrigálta a pénzkeresési vágyat. Nagyobb figyelmet fordítottak a kultúrára és az oktatásra, és ezért számomra úgy tűnik, hogy a zenészek sokkal könnyebben élnek velünk. Természetesen mindig szponzor alapokat kell keresnie, de nem ismerek a világon egy másik olyan télikertöt, amely költségvetési forrásokkal rendelkezne a külföldi turnéhoz. Sőt, hazánkból csak egy repülés a világ bármely pontjára körülbelül ezer dollárt fizet. De évente költségvetéssel rendelkezünk akár 200 fős kirándulásokra. Egyértelmű, hogy mindez nem olyan egyszerű. Az ország zenei nevelési stratégiáját dolgoztam ki, amelynek alapján elfogadták az állami programot. Ő maga elment meglátogatni országunk miniszterelnökét és pénzügyminiszterét. Vagyis az én esetemben a zenésznek képesnek kell lennie arra, hogy vitatkozzon, jó menedzsernek és üzletvezetőnek kell lennie.
Mit jelent személyesen a zenész szakma? És azonnal akartál zongoristá válni?
Számomra a zenész elsősorban olyan szakma, amelynek örömet kellene keltenie az embereknek, megosztania zenéjét mindenkivel. Országom és tanáraim, akiktől Moszkvában tanultam, annyit adott nekem, hogy ma minden felhalmozott poggyászomat meg akarom osztani mindenkivel. Szeretem mások zenéjét ezzel a csodával megfertőzni. A gyerekek csodálatosan reagálnak erre! És ma büszke vagyok arra, hogy a konzervatóriumban saját szimfonikus zenekarunk van, amely bemutatja a fafúvókat, valamint egy egyedi népi hangszerzenekar. Senki sem várja el, hogy ma ifjúságunk játsszon! Meg kell hallgatni őket, meg kell mutatni az egész világnak.
A zenei hobbimmal kapcsolatban gyermekkorom óta szeretem tanulni. Apám azt akarta, hogy közgazdász lettem. Általában véve mindenki körülöttünk úgy gondolta, hogy a zongorista nem hivatás, hanem így szól. De a pénzügy nem érdekelt engem. És Moszkvába tanultam. Ott rájöttem, hogy rengeteg olyan ember van, mint én, és még sok munkám van előttünk. Többször mentem Párizsba versenyekre, és nem jártam be. Aztán anyám abbahagyta, hogy odamenjek, mondván: "Elég! Szeretnél a világ legjobbja lenni?"
Anyám prófétált neked, te lettél a világ legjobbja. És most, amikor egyedül vagy magával, milyen zenét játszik?
A zene a boldogság pillanata. Korábban mindig egy kazahsztáni zeneszerző művet játszottam, talán több mint ezer alkalommal vettem elő. Sajnos, nem sok kazahsztán zeneszerzőnk írt zongorára. A lélek számára - ez természetesen Chopin, Brahms, Rachmaninoff. Nemrégiben - Mozart, Prokofjev. Valójában Ön és én boldog emberek vagyunk - három évszázados településünk van, kristályosodott klasszikus zenénk. Olyan vagyont örököltünk, ahonnan mindent megválaszthatunk, amit szeretünk. Zhania, érzed magad csillagként?
A karrier és a hírnév kérdése régóta másodlagos számomra. Zenészként jó küldetés, fényt és örömöt hozunk az embereknek. Végül is a zenének egyesítenie kell az embereket az egész világon. Ezért nem szabad versenyt folytatni a zenészek között, ilyen kevés vagyunk. Zongorázva ma érzem, hogy valami őrületbe bevonom magam, mintha átadnám a tesztet valaki másnak, aki ránk néz. A zenét megváltás céljából adják a világnak! Biztos vagyok ebben. Köszönöm munkáját, Zhania. Egyedülálló koncertekkel várjuk Önt az Emirátusokban.
Néhány tény a biográfiából
Zhania Aubakirova kezdeményezésére 1998-ban szervezték meg a Classics zenei ügynökséget, amely nagy sikerrel vezetett a kazah évszakokban Franciaországban, koncerteket szervezett több mint 18 országban, több mint 30 CD-t rögzített és több mint 20 zenei filmet kazahsztáni előadóművészekről.
Az aktív kulturális és oktatási munkájáért Zhania Aubakirova számos díjat kapott: Kazah Köztársaság Népművésze, Kazahsztán Köztársaság Állami Díja kitüntetettje, a Francia Művészetek és Levelek Kavallája, az Európai Művészeti Unió győztese, a "Platinum Tarlan Catherine" független díjának kitüntetettje, a Cavalier of the Platinum Tarlan. II. Fokozat: "A Kazahsztán és Oroszország közötti barátság megerősítéséről", Érdemrend a Lengyel Köztársaság kultúrájáért.
