Mielőtt a Mini Cooper modifikációja London legelismertebb negyedének "csillagá" lett volna, Alec Issigonis a márkatulajdonos többször elutasította a csapat javaslatát, hivatkozva arra a tényre, hogy szerény lakos számára készítette az autót.
Miután engedményeket tett annak a csapatnak, amely kétszer nyerte meg a Forma 1 Design Cup-ot, a vállalat vezetése úgy vélte, hogy nem képes több, mint 1000 egységnyi javított modellt eladni.
A gyártás éveiben azonban 150 000 Mini Cooper autót adtak el. 1963-ban az új Mini Cooper S még erősebb motorral jelent meg. Ez az autó vált igazi motorsport legendává. 1964-ben a Mini Cooper megnyerte a bolygó egyik legnehezebb pályáját, Monte Carlo-ban.
Paddy Hopkirk és Henry Liddon pilótáit hősökként tisztelték, és egy olyan autó, amely nagyobb versenytársakat szembeszállt, lépett be az autóverseny történetébe. A győzelem nem véletlen: a következő évben Timo Mäkinen és Paul Easter csapata szintén felmászott a dobogóra, és 1967-ben a Rauno Aaltonen és Henry Liddon által vezetett Mini Cooper S ismét megnyerte a Monte Carlo rallyt.
